Mellnagyobbítás előtt több vizsgálaton is át kell esni, hogy eredményes lehessen a plasztikai beavatkozás. Laborvizsgálatra, EKG-ra és mellkasröntgenre minden esetben sort kell keríteni, de a 40 év feletti hölgyek esetében a mammográfia is előírásnak számít. További figyelmet érdemel az, ha a páciens korábban már átesett plasztikai beavatkozáson, vagy valamilyen betegségben szenved, esetleg rendszeresen szed gyógyszert. Érdemes tudni, hogy ez utóbbi esetekben a korábbi zárójelentéseket és dokumentációkat is magunkkal kell vinni a klinikára.
A műtét altatásban történik, és az előzetes megbeszélések alapján a mirigyállomány vagy a mellizom alá kerül a protézis beültetésre. Miután a sebész plasztikai varrattal zárta a bemetszést, egy speciális kompressziós melltartót kell viselni. Ez nem csak a gyógyulást segíti elő, hanem az implantátum megfelelő helyen történő rögzülését is. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a mellek végleges formája csak hónapokkal a beavatkozást követően alakul ki. A fájdalom, a nagyfokú duzzanat természetes kísérőjelenségei a dolognak, ám jó hír, hogy napról-napra enyhül mindez.
S hogy a kezdeti rossz közérzet és fájdalmak ellenére is miért vállalkozik egyre több nő a mellnagyobbításra? A telt, feszes és méretes kebleket a legtöbben a nőiességgel, a szexuális vonzerővel azonosítják. A kis mellek, vagy a formájukat, teltségüket vesztett keblek akár komoly önbizalomhiányt és pszichés problémákat okozhatnak tulajdonosuknak. Nem véletlen, hogy mind többen döntenek úgy, szike alá fekszenek egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb jövő érdekében.
A megbízható plasztikai sebészek arra törekednek, hogy már az első konzultáció alkalmával kiderítsék, vajon a mellnagyobbítástól elvártakat valóban megadják-e majd a nagyobb méretek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az olyan esetekben, ha a beavatkozás tényleg indokolt, akkor a nők valóban magabiztosabban élnek a vágyott méretekkel.